Vízvezetékszerelés Története Magyarországon: Rómától Mátyás Királyig

I. Az Ókor és a Római Örökség (Kr. u. 1–4. század)

A mai Magyarország területén az első fejlett vízvezetékrendszert a rómaiak építették ki a provinciáikban, különösen a nagyobb településeken, mint Aquincum (Óbuda), Scarbantia (Sopron), Savaria (Szombathely) és Brigetio (Komárom).

• Római Vízvezetékek: Ezek a rendszerek gyakran boltíves magas vezetéken vezették a vizet, gravitációs úton, természetes forrásokból a városba és a katonai táborokba. Az aquincumi vízvezeték például 4,5 km hosszú volt, és nemcsak az ivóvizet, hanem a nyilvános fürdőket is táplálta.

• Szervezés: A rómaiak már ekkor is szabályozták a vízhasználatot és kiépítették a karbantartáshoz szükséges képzett személyzet rendszerét, ezzel lerakva a későbbi vízművesség alapjait.

• Hanyatlás: A római uralom megszűnésével és a népvándorlások korában ezek a fejlett rendszerek pusztulásnak indultak, mivel a nomád törzsek számára elegendő volt a folyók és források vize.

II. A Középkor és a Reneszánsz (13–15. század)

A vízvezeték-hálózat iránti igény a királyi székhelyek kialakulásával jelent meg újra. A közművesítés ekkor még rendkívül korlátozott volt, és főleg az uralkodó réteget szolgálta.

• Mátyás király kora: Magyarországon a vízvezetékek használata először Hunyadi Mátyás uralkodása idején honosodott meg, a 15. században.

  • Budai Vár: Mátyás király a budai Várban építtetett egy rendszert, amelyet feltehetően a Svábhegy forrásai tápláltak. Ez a rendszer ivóvizet, hideg és meleg vizet is biztosított a királyi palotának.

  • Esztergom: Vitéz János érsek is alkalmazott vízvezetékeket esztergomi épületeiben.

• Várak vízellátása: A várak többsége a 13–14. században saját ásott kúttal és víztározó tartályokkal rendelkezett, hogy ostrom idején biztosítsa a bent rekedtek vízellátását.

• Török kor: A török hódoltság idején (16–17. század) a budai Várban a törökök által épített vízművek is működtek.

III. A Modern Vízvezeték-szerelés Kialakulása (19–20. század)

A vízvezeték-szerelés, mint önálló szakma és a modern vízhálózat a 19. század második felében, az ipari forradalom és a gyors városiasodás hatására jelent meg. A tömegesen növekvő népesség, valamint a kolera és más járványok megelőzésének igénye tette szükségessé a modern, föld alatti vízellátó- és csatornarendszerek kiépítését.

• Budapest úttörő szerepe:

  • Az első nagy vízvezeték-építési projekt Budapesten 1868-ban indult meg, a Dunából nyert ivóvíz szétosztásával.

  • A századfordulóra a vízhálózatot fokozatosan bővítették, megjelentek a víztornyok és a föld alatti vezetékek, amelyek a nyomásos vízellátást tették lehetővé.

• Szakma megjelenése: Ebben az időszakban vált ki a vízvezeték-szerelő mesterség a bádogosok mellékfoglalkozásából, önálló szakmává.

• Vidéki fejlődés: Budapesttel párhuzamosan vidéki városokban is fellendült a közművesítés. 1918-ig Magyarországon 49 város volt ellátva vízművel, bár a trianoni békeszerződés után ezek közül csak 15 maradt az ország határain belül.

• Anyagok: Ekkoriban terjedt el az épületekben a gáz- és vízvezetékek használata, réz- és öntöttvas csövekből, modern csőszerelési technikákkal.

A 20. században további fejlesztések történtek az ivóvízminőség ellenőrzésében és javításában, valamint a hálózatok kiterjesztésében, megalapozva ezzel a mai, mindenki számára elérhető közműves vízellátást.